Eszti and the bird with milk

Boldog Új Évet kívánok az én drága kis Csimotáimnak!!! :*

Millió mesélnivalóm van Nektek!

Nos...Kezdjük a munkahelyi történettel.  Nagy változások nem történtek. Ugyanannál a cégnél dolgozom, mint eddig, ugyanabban a munkakörben. A munkatársaim kezdenek egyre jobban befogadni (itt értem az angolokat, mert ahogy tapasztaltam ők kicsit távolságtartóbbak, mint a többiek). 

Nagy örömömre jött egy magyar leányzó dolgozni (igaz még nem hallottam ilyen keresztnevet előtte, így elsőnek nem is tudtam, hogy magyar: Blandina), és még ennek tetejében jó fej is. Így elég gyorsan összebarátkoztunk. Hála neki, csak úgy repül az idő munka közben :)

A szilveszter örömére tegnap koccintottunk is. Természetes készítettünk róla képet is:

Itt el kell, hogy áruljam, hogy jelentkeztem a cégnél egy másik munkakörre, ahol irodában kellett volna dolgozni. Sajnos nem kerültem be, de nem adjuk fel olyan könnyen. Így a következő álláshirdetésnél megint ott leszek a jelentkezők között! 

Viszont a cégnek van egy cicája:

 Mi is legyen a következő téma? hmmm... Legyen a Római négy napos kiruccanásunk.

Bezony! Voltam Rómában. Évi 25. születésnapját ünnepeltük ott (Évi, Roxi, Ádám és én). Ha egy szóval kellene jellemezni a kirándulást nem lehetne más, csak az, hogy csodás. Igaz én voltam már ott egyszer, de az élmény ugyanolyan volt, mint első alkalommal. Azok a csodás épületek!

Nos, elsősorban a repüléssel kell kezdenem. Aki ismer tudja, hogy ilyenkor milyen is vagyok :) Na van egy hírem, nem haltam bele most sem! :) :) Ez köszönhető a drága barátnőmnek, Roxinak is. Nem egymás mellé szólt a jegyünk viszont, aki mellé beült volna átadta nekem a helyét, így egymás mellett tudtunk ülni. Egész repülőúton beszélt hozzám (kivéve, amikor látta, hogy jól leszek, akkor mindketten olvastunk). ÉS támadt egy kiváló ötlete, hogy tudom a legjobban átvészelni az utat:

 Ezek után egy csodás apartmanba mentünk. A helyről és a tulajról azt kell tudni, hogy korunkbeli srácról van szó. Évinek volt ismerőse, az apartmanban meg mi voltunk a másodikok. 

Itt el kell mesélnem nektek egy igen viccesre sikeredett esetet. A második nap a hosszú túra után hazaértünk és mindenki egy jó kis zuhanyra vágyott. Persze mindenki jó sok folyadékot ivott, mert nagyon meleg volt. Így, amikor visszatértünk, mindenki támadta a WC-t. Igen ám! De a WC felmondta a szolgáltatást, igazából nem a toalett, hanem az egész vízvezetékrendszer. De ezt mi még akkor nenm tudtuk. Rájöttünk arra is, hogy nem tudunk zuhanyozni sem, mert a víz nem megy le. Így Évi, Roxi meg én elindultunk WC pumpát keresni este fél 11-kor. Persze egy boltot sem találtunk. Én láttam messziről két srácot sétálni pont felénk, vettem a bátorságot és odamentem hozzájuk (nem, nem kérdeztem meg, hogy van-e WC pumpájuk), leszólítottam őket és kérdeztem, nem-e tudnak valahol egy éjjel nappali boltot. Mondták milyen típusú kellene, és jött Évi, mert kellene egy WC pumpa. A két srácnak az arcáról teljesen lefagyott a mosoly az arcukról úgy ledöbbentek. Persze gyorsan vissza is tért. Természetesen nem volt sehol éjjel-nappali bolt. (Még ilyet! Rómában nem találni ilyet?!). Igen ám, de ezzel nincs vége! Mentünk vissza a szállásra és az udvart több emeletes ház vette körül. Évi elment felfedező útra, közben jött másik két srác. Megállítottuk őket, ott már nem cicóztunk rátértünk a lényegre. Természetesen nem értették mi az, amit szerettünk volna. Évi elkezdte mutogatni, hogy mi az (de inkább ne tette volna :D ), Roxi mutatta meg telefonon, hogy mire gondoltunk. És láss csodát! volt nekik. Oda is adták. Ajándékba. Örökre :D 

Persze nem segített semmit. Másnap jött a szerelő egészen délig (ha jól emlékszem), azt csinálta. 

Első nap a Vatikán és környékét jártuk be. Második nap a WC incidens miatt későn kezdtük a napot így csak sétáltunk a környéken, harmadik nap mentünk a Colosseumba.

De itt inkább a képek beszéljenek:

Lampiont  is eregettünk. Kétszer is, mert Évi meglepett minket eggyel, viszont mi meg az Évit szerettük volna meglepni vele:

És ne feledkezzünk meg a hízókúrámról sem! Itt megjegyezhetem, hogy elmondhatom magamról, hogy ettem a Colosseumban ( a kép csak ezért kerülhetett fel ide, nem a fejem miatt):

Sajnos ott nem tudtam meglepni Évit egy szép tortával, de két hétre rá sikerült összehozni egy igazi remeket (nem azért az mert én csináltam, hanem, mert isteni íze van). A fehércsokoládés-áfonyás torta (afonya lekvárt is én készítettem bele, két napig tartott elkészíteni):

Hazafelé már nagyon bátornak kellett lennem a repülőn, mert a többiektől külön kellett utaznom, egy olyan párral, akik csak olaszul tudtak beszélni (igen próbálkoztam velük trécselni). meglepő módon jól viseltem a dolgot, sőt! Ablaknál ültem és végig néztem a repülést:

Ha már feljött a hízókúrám, pár étel képével bizonyítanám, hogy igen, szoktam enni:

És mostanában itt sincs olyan enyhe idő, mint gondolnátok. Sőt! Tegnap reggel fagyott is! (munkába menet készültek a képek):

És a Jézuska is járt nálam! Erika barátnőmtől például egy óriási plüss mackót kaptam,mert látta, hogy ölelgettem a boltban, hogy milyen jó puha:

Mivel a többiekkel megbeszéltük, hogy nem lesz ajándékozás, nem nagyon készültem, de azért volt egy sejtésem, hogy nem lesz betartva az ígéret, így macaront készítettem mindenkinek (ismét Endre segítségével), meg egy jó öreg Whiskyt kaptak:

A kis dinkák voltak és vásárlási utalványt adtak nekem :) 

Na és most következzék a legcsodálatosabb hír!

A kicsi szívem hazahúz a szeretteimhez, így nyolc hónapos távollét után, január 14-étől ismét Magyarországon leszek!!! Röpke két és fél hétre látogatok haza.

Végül következzen egy igazán fogós kérdés, ami mindig is ott motoszkált mindenki fejében:

Szeretlek titeket!

Eszter

Sziasztok kis csimoták!

Azt hiszem, van már mit mesélnem nektek :)

Igazából annyi minden van, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem…

Képzeljétek el, hogy 9-én 5 hónapos leszek itt kint! Hihetetlen hogy repül az idő!!!

Most arról fogok elsősorban beszélni, hogy miért is jöttem ki. Szükségem volt rá. Miért? Szerelmi bánat? Nem! Vagyis lehet egy kicsit az is benne volt a dologban, de ez az utolsó között van a listán. Inkább ezekért jöttem ki:

-          önbizalom növelés (mert, aki ismer, az tudja, hogy az mindig a béka popsija alatt található)

-          tapasztalatot szerezni

-          megtalálni azt az utat, hogy elfogadjam magam

-          és persze nem utolsó sorban nyelvet tanulni.

Hogy sikerült eddig ezt megvalósítani?

Önbizalom növelésnél van, amikor sikerrel járok, és persze vannak rossz napjaim – mint minden embernek -, amikor úgy érzem, ezt sosem fogom megvalósítani, de ekkor mindig „jön” a távoli messzeségből egy kedves barát és biztat, hogy meg tudom csinálni és másnap újult erővel folytatom. És itt kell hozzáfűznöm a saját magam elfogadása pontot is, mert ahhoz, hogy az önbizalmam is nagyobb legyen természetesen ezt is meg kell valósítanom. Hellyel-közzel, de ez is működik. A hízókúra miatt, mert, ha ott látom a sikereket, akkor már szebbnek látom magam, ami ugye sosem árt :) (itt el is árulnám, hogy végre sikerült vissza szereznem a régi versenysúlyom – ovációt kérek mindenkitől! De még jöhetne fel vagy 5-6 plusz kiló. Higgyétek el ez is olyan nehéz, mint másoknak a fogyókúra! Sőt! Lehet nehezebb!) 

ÉS a másik pozitív dolog, hogy türelmesebb vagyok az emberekkel, ami nálam eddig nem nagyon volt erény :)

Nyelvtanulásról, pedig annyit tudok mondani, hogy hétköznapokban az újabb munkahelyi változások miatt (igen, megint vannak ott is fejlemények) most már élesben hétköznapi emberekkel is mindennapos beszélő viszonyban állok. Valamint bejelentkezem egy angol nyelvsuliba, ahol minden kedden okosságokkal tömik a fejem.

Itt következik az első külföldi diákigazolványom (igen, most lehet büszkének lenni!):

És most következik a tapasztalatszerzés!

Itt miről is lesz szó? Hát az angolokról!

Elég furcsa szokásaik vannak. Itt kiemelném azt, hogy ők nem úgy köszönnek, hogy „Szia!”, hanem úgy, hogy „Hogy vagy?”. Első pár alkalommal be is ugrottam nekik. Viszont rájöttem, hogy akármit mondok az lesz a válasz, hogy „jó,jó!”, vagy „Helyes!”, mert igazából a válaszra már nem kíváncsiak. Ezt honnan tudom?  Onnan, hogy volt olyan angol ember, aki így köszönt és én azt mondtam, hogy nem vagyok jól és azt válaszolta, hogy „Helyes-helyes!” De már kifejlesztettem, hogy erre úgy a legérdemesebb válaszolni, hogy „Jól, és te?” És így le vannak tudva. Megy mindenki szépen a dolgára.

A másik furcsa szokás, hogy itt hiába ingyenes a fogamzásgátló, itt divat, ha potyogtathatják már 14-15 évesen a gyerekeket. Bizony! Egynél nem állnak meg! Úgyhogy itt én már korosnak számítok és, amikor angol srácok leszólítanak és beszélgetünk, egy idő után mindig felteszik a "Házas vagy? Nem? Akkor elvált kérdést" (mert ez a másik hobbijuk) és persze folytatják a „Hány gyereked van?" kérdéssel. És hihetetlen az egészben, hogy ki vannak akadva, hogy az a válaszom, hogy nem vagyok férjnél, nem vagyok elvált és gyerekem sincs! Úgyhogy itt csínján kell bánni az angolokkal!

És itt van még egy tapasztalat: az angolok lusták! A gyárban, ha látsz valakit, aki nem dolgozik, abban biztos lehetsz, hogy angol (vagy lengyel, de ők más tészta…).

Ezen kívül – lehet rossz angolokkal ismerkedtem meg, és lehet nem a gyárban és a szórakozóhelyen szerzett tapasztalatok után kellene leszűrnöm ezt a dolgot – nagyon- nagyon buták. Erre itt egy példa: van egy angol lány, aki azt hiszi, hogy ő mindenki felett áll, de amikor nem tudja, hogy ki az az Agatha Christie (náluk ráadásul az iskolában kötelező tanulmány), az mindent elárul…

A következő, nem hittem a szememnek, de itt annyi patkány és mókus van, mint Egerben galambok. És persze ne feledkezzünk meg a rókákról sem! Azok is nagyon huncutul elő-elő bukkannak! A giga nagy méretű pókokról nem is beszélve! (Igen! pókgyilkos vagyok :( Igaz ezt a példányt nem én öltem meg)

Na és most következik a munkahelyi téma! Hétfőn drágalátos Jeff uraság bejelentette, hogy azt a munkát, amit végzek, lassan befejezem és nem lesz több munkám, mivel ideiglenesen vagyok ide felvéve. Hát nem ujjongtam a hír hallatán! Ekkor ez a kép ugrott be elsőre:

De! Jött a következő mondata, hogy picking-packingre megpróbálhatjuk megnézni, hogy átvesznek-e. Hál istennek átvettek! Itt az a dolgom, hogy a gépről ki kell nyomtatnom a megrendelések közül egy listát, az alapján begyűjtenem az ékszereket leadnom ellenőrzésre, majd amikor ezzel végeztem le kell mennem a csomagoló részre és ott ezeket az átellenőrzött cuccokat be kell csomagolnom. A begyűjtős része nem valami izgalmas, igaz a másik sem, de ott legalább négyen állunk egymás mellett (egy lengyel srác és két angol srác) és beszélgetünk. Már két nap alatt nagy haverok lettünk ám!

Képzeljétek! Voltam a lengyel boltban és vannak magyar termékek is! Tiszta boldogsággal töltött el ez a tudat és, amikor megtaláltam a magyar sertésmájkrémet, az már szavakkal le sem írható!
Mert a sertésmájkrém isten áldása, mint a kukoricagombóc!

A Morrisonsban (olyan, mint a Tesco) is nagy felfedezést találtunk Évivel a kolbászoknál (az arcomra írt boldogság szerintem mindent elárul):

Voltunk Birminghamben Fusion Fesztiválon is, ahol Pitbull lépett fel és persze millió kép készült, de Évi kérésére róla nem teszek fel képet, és mivel szinte mindegyik képen rajta van, így csak ezt tudom felmutatni nektek (itt megjegyzem, hogy az angolok nincsenek tisztában a fesztivál fogalmával és náluk ez úgy zajlik, hogy állnak egy helyben és nézik a koncertet, de mi megmutattuk, hogy is kell ezt csinálni! ;) ):

Úgy gondoltam kicsit otthonosabbá teszem a kis konyhánkat, így "beszereztem" az egyik kedvenc virágomból, hogy ha bemegyünk oda is jó kedvünk legyen!

Persze beszélhetnék arról, hogy akadt itt pár konfliktus, de hát erre szokták mondani, hogy még a legjobb családokban is előfordul. Meg hát hamar el is felejtjük, hogy volt ilyen.

Mivel már felhoztam a hízókúrámat, pár kép az elfogyasztott kajákból, hogy bizonyítsam, nem kamu az egész:

És ne feledjétek! Eszti mindig rajtatok tartja a szemét!

Csók a családnak!

Sziasztok kis Lurkók!

Megint mondhatnám, hogy össze-vissza szégyellem magam, amiért nem írtam eddig, de már ti is unjátok, nem? Egyezzünk meg abban, hogy hetente, vagy kéthetente összeszedem a gondolataimat és megosztom veletek.

Nos, mi is történt velem azóta, amióta nem írtam ide?

Fogalmam sincs…:P

Sajnos a laptopom tele van vírussal, így, hogy őszinte legyek nagy kedvem írni sem volt, mert a weblapról mindig átugrál más oldalakra és nem menti el a megírt szöveget. Kiborító, nem? :)

Viszont elég találékony vagyok és rájöttem, ha elsőnek a Wordben megírom a szöveget, akkor nem ugrál össze-vissza és nyugisan tudok nektek pötyögni. Huhuuuu!

Nos, kezdjük ott, hogy most két és fél hetet úgymond egyedül vagyok itthon, mert Évi és Ádám hazamentek nyaralni. Jó itt van még a másik két lakótársam: Gyuszi és Feri. Gyuszival egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztam, mert ő éjszakás. Ergo amikor ő hazajön, akkor én megyek dolgozni, amikor hazaérek melóból vagy van időnk 5 percre találkozni, vagy már elindult a munkába. Feri, meg Feri. Esténként találkozunk, beszélgetünk egy sort és itt ki is fújt a dolog. 

Kicsit tartottam, hogy unatkozni fogok, amíg ez a két árva gólya nem jön vissza. Hát nem így történt. Változások lettek a munkahelyen, elkezdtem intenzíven mindennap futni (jó az új munkahelyem miatt szerda óta nem volt még időm. Izgi, mi? Vajon mi történhetett?), és végre nagyon nagy hangsúlyt fektettem a hízókúrámra. Ma pedig elkezdek kondiba is járni, hogy a megfelelő helyekre menjen az a plusz kiló, HA jön fel pár kiló. Igaz mérlegem nincs, de ha hízok egy kilót is látványos az én esetemben. Szerintem.

Kezdjük a munkahellyel, mert az a legizgibb. Ugye a Wild Springs-nél dolgoztam és gondolom éreztétek, hogy nem igazán tartom álmaim munkájának :)
Nos úgy alakult, hogy akik közvetlen szerződésben állnak a céggel (nem úgy mint én,aki munkaközvetítő által dolgozik ott) nekik 3 hetes leállás van.
Én első héten elmentem ugyanúgy dolgozni, semmi probléma nem volt, azon kívül, hogy egyre jobban undorodtam a melótól. Már volt olyan reggel, amikor olyan ideges voltam, hogy mennem kell oda, hogy ment a hasam. (hízókúra,je?) Így egyre többször gondoltam arra, hogy váltok. Sürgősen!

És jött a sors keze! :)

A héten, hétfőn ugyanúgy bementem dolgozni. Igen ám! A Pertemps (munkaközvetítő cég neve) küldött üzenetet, hogy amint van időm hívjam fel őket. Úgy voltam vele, hogy dolgom van a városban, így beugrom hozzájuk. Ami meg is történt. Ekkor Anna mondta, hogy leállás van, nekem nem kell mennem dolgozni a héten. Hurrá…Kérdeztem tőle, hogy jövőhéten kell menni? Ő nem tudja még, majd hívnak. (azt tegyük hozzá, hogy aznap reggel az egyik „kedvenc” gépemnél voltam és úgy tönkre tettem, hogy 2 órán át javították.)

Kedden egész nap ügynökségekbe járkáltam, hátha kapok valami más melót, még két ügynökséghez beregisztráltam. Egyiknél azonnali interjú volt, hozzá tenném, hogy egy nagyon helyes sráccal :P

Ott mondták, hogy szerdán kezdhetem a PJS-nél (ez az a cég, ahol anno két órát dolgoztam és hazaküldtek, műanyag autóalkatrészekkel foglalkoznak és elvileg elég rákkeltő anyagokkal foglalkoznak), de mondtam nekik, hogy volt már dolgom a cégnél és nem szeretnék oda visszamenni.
Úgyhogy szépen hazajöttem és elkezdtem angolozni. Két perce keményen tanultam, amikor felhívott a Pertemstől Paul. Szépen bemutatkozott, majd rátért a lényegre. Megkérdezte, hogy 18-án szeretnék-e visszamenni dolgozni a Wild Springs-hez. Őszinte voltam vele és meg mondtam neki, hogy ha addig nem találok másik melót, akkor természetesen szeretnék visszamenni, de ha akármi más melót találok, nem szándékozom visszamenni. Ekkor mondta, amit már egyszer elmondtak, hogy csak úgy tudnak nekem másik melót szerezni, ha kilépek innen és munkanélküli vagyok.

Viszont!

Velem most kivételt tesznek, mert leállás van, így majd felhívják a céget és közlik, hogy felmondtam, HA érdekel a Gems Tv-nél az állás. - Gondoltam magamban, hogy a kézigránátba ne érdekelne! - Mondtam, hogy természetes ismerem a céget és szívesen dolgoznék ott. Így be kellett mennem az ügynökséghez, hogy személyesen is el tudjanak mindent mondani. Lóhalál vágtában mentem és pikk-pakk ott is voltam. Elmondták, hogy mivel foglalkozik a cég: A televízióban bemutatott ékszereket kell nekünk a rendszer által kiadott megrendelő lapok alapján begyűjteni és csomagolni. (Ergo nem a gyár részlegi munkát kellene végeznem, ami nagy előre lépés!) Rendelnek tv-ből, telefonról, netről. Nem kell munkavédelmi cipőt felvenni (hurrá!), olyan öltözékbe megyek, amibe szeretnék, csak fém ne legyen rajta (ismét egy hurrá!). Természetesen elfogadtam. Mondta Paul, hogy másnap már kezdhetek is, menjek be reggel az ügynökségbe és ő elvisz.

Így is történ, ott bemutatott Jeffnek, a kisfőnöknek. Ő szépen megmutatta, hogy mit kell csinálnom.

Persze első nap, akkor csicska munka!

Már elkezdtünk a karácsonyra készülni. Augusztusban!!!!

Az volt a feladatom, hogy a karácsonyi csomagba való ékszereket kellett kicsomagolnom, azokról a címkéket levagdosnom és másik zacsiba tennem őket majd méret szerint szelektálni.

Nap végén odajött Paul, a nagy főnök (igen, őt is így hívják). Próbált megijeszteni, de hát nem ment neki. Lehet azért, mert olyan csúnyán artikulál, hogy nem mindent értek, hogy mit mond :D Még!

Mondta azt is, hogy majd másnap átvisz a másik csarnokba, hogy megnézhesse mennyire tudok csoportban dolgozni. Hozzáteszem ott dolgozik Évi is. De sajnos nem így történt. Másnap odajött, hogy majd csak hétfőn visz át. Jól van, mondom oké.

Erre odajött Jeff és mondta, hogy ez a munka nagyon unalmas menjek fel vele az irodai részlegbe (ahova mindenki be akar jutni) és ott fogok dolgozni aznap. Hurrá!

Ott a beérkező árukat kellett leellenőriznem a szállító alapján. Másnap reggel még volt belőle egy kicsi, így ott kezdtem, majd lementem folytatni az ottani munkám. Erre, amikor megérkeztek az irodista lányok (közöttük Timi is, aki nagyon kedves és segítőkész, de angolul beszélgetünk, hogy ne legyen abból konfliktus, hogy a többiek nem értik.), hívták is a lenti telefont és üzentek, hogy menjek vissza, így az egész napomat ott töltöttem ismét. Jeffel már nagyon összespanoltunk, mondta, hogy pár napot engedi, hogy a másik csarnokban legyek és vissza kell jönnöm, mert jól dolgozom.

ÉS! ÉS! Tegnap gyémánt ékszereket nyomtak a kezembe, hogy ellenőrizzem le, hogy minden rendben van-e velük, minden gyémánt a helyén van-e. Én még ilyen szép csillogó ékszereket nem láttam, és nem gondoltam volna, hogy a gyémánt ilyen apró méretben is tud létezni.

Úgyhogy akárhol is vagy te nagy Ő, egy ilyen ékszerre be kell ruháznod! :)

Na! Ennyit a munkahelyi témáról!

Voltam ma kondiban is, azóta, amióta ezt el kezdtem írni. Most még csak bicóztam, meg pár kéz és láb gyakorlatot csináltam. Szerintem holnap is megyek, mert tetszett nagyon! :)

Múlthét csütörtök óta (amikor Évi hazament, azt hiszem az múlt héten volt.) Reggel keltem vele korán, hogy elköszönjek tőle. Már nem bírtam visszaaludni. És gondoltam van menő futó cuccom, akkor csak kellene viselnem is! Azóta minden nap futok, ha tehetem és engedi az időjárás. Itt van néhány kép a futásokról:

Az itteni kacsák és hattyúk nagyon aljasak ám! Ha fogsz egy darab kenyeret, akkor azt úgy elcsenik a kezedből, hogy még időd sincs megijedni tőlük. Itt már kezdtem megtámadni:

Hála Aninak jött egy kis magyar bolognai alapom, amit egyből fel is avattam a kedven ételemmel, lasagnaval (amire a fiúk azt mondták, rakott-húsos palacsinta):

Múlthéten Feri csinált nekem tortilla pizzát:

Én meg cserébe csináltam neki zabpelyhes diós muffint (azért van rajta porcukor,mert szana-szét égett rajta a dió. Anyu valami tipp erre?):

A Morrisnsban (ez kb. olyan, mint a tesco) megtaláltam a kedvenc péksütimet, amit ajánlani tudok otthonra is! Cseresznyés, mandulás csoda (szerintem valami marcipános is krém is van benne):

Remélem azért ez a terjedelmes blog azért kicsit kárpótolt titeket! :)

Csók a családnak! <3

Sziasztok!

(Most egész gyors voltam,nem? Legyetek büszkék rám!:))

Beteljesült a jóslatom és ismét a csodás gépnél kell dolgoznom a héten. Brühühü!

Így tegnap nagy felindulásomban és fájdalmamban elmentem az ügynökséghez, aki adta a munkát, hogy kérem, szépen keressenek nekem másikat. Igen ám, de ez nem megy ilyen könnyen! Ahhoz, hogy ők el tudjanak kezdeni keresni munkát itt fel kell mondanom és szépen várnom rájuk. Na perszeeee! Így bementem egy másik ügynökséghez is regisztrálni, ha lesz munka itt viszont látásra lesz.

A hétfői napom tiszta szerencse sorozat volt (ismét):

Amikor indulni kellett volna már a kocsihoz, hogy megyünk dolgozni, természetesen nem találtam a kulcsom. Ebből mi lett? Cipő le, és körbe rohanjuk a házat, hátha gyorsan meglátom valahol. Ajtót a konyhában csuknám vissza, természetesen gyorsabb volt a kezem, mint a lábam. Eredmény: nagy kiabálás, egy lábon ugrálás és szentségelés. Természetesen fél napig alig bírtam rálépni, és tiszta lila a körmöm. Lehet gratulálni!

Három égési sérülés a jobb kezemen.

Persze Esztike nem adta fel és továbbra is hozta a formáját!

Az izzó eszközön felejtettem a rongyot, háromszor és mindegyik alkalommal kigyulladt. Jó volt! Ismét lehet gratulálni! :)

Amikor ezt a szintet elértem, kicsit gondolkodóba estem, hogy lehet át kellett volna aludnom a napot…:)

Tegnap ugye voltam az ügynökségeknél. Utána mentem be dolgozni és képzeljétek el, hogy nagyon fájtak már a kezeim és láss csodát! Tönkre ment a gép! Egy óráig tartott mire megjavították, így újult erővel tudtam megint dolgozni. Erre mondják talán, hogy minden okkal történik? :)

Csók a családnak!

Sziasztok kis Lurkók!

Ismételten elég sok idő eltelt azóta, amióta ide írtam. Legyen mentségem, hogy még mindig sok az inger.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem!

Első nagy örömöm az volna, amit megosztanék veletek, hogy végre lett bankszámlám és kártyám! Elég macerás volt, kellett hozzá másfél hónap, de végre itt tartom a kezemben! Hurrá!!!! :)

A munkahelyemen ismét át tettek egy másik részlegre, ahol elég pörgős munka van. Hál istennek, legalább elrepül az idő. Viszont! Két hete, amikor először délutános voltam, át tettek egy másik gépre, ahol forró alkatrészeket kellett tisztítani. Alig lehet látni bármit is a munkavédelmi szemüvegtől meg a füstölgő alkatrészektől. Ráadásul! A munkát eddig férfiak végezték, úgyhogy péntekre az alkeszok megirigyelhették volna, hogy mennyire remeg a kezem…Viszont olyan jól teljesítettem az első hetemen, hogy visszavártak ide...Így odamentem a csoportvezetőhöz és mondtam neki, hogy ha lehetséges tegyen vissza a régi gépemhez. Azt tudta felajánlani, hogy minden második héten tesz be. A héten összehívták az annál a gépnél dolgozókat, a felállás a következő volt: 5 férfi és én…Sajnos most megint délutános leszek és megint ennél a gépnél fogok dolgozni. A grátisz pedig az, hogy forró alkatrészekről van szó. Aki ismeri Kaszab Esztit nem kell bemutatni mi az eredménye. Aki kevésbé ismer: kisebb égési sérülések a kezemen.

Na, ha már ennyire a bénaságomnál tartunk, akkor itt a következő történet. :)

Évit elkísértem futni biciklivel. Ő is zenét hallgatott meg én is. Hazafelé tartottunk, amikor úgy véltem, amit hallgatok nem megfelelő ehhez a tevékenységhez. Így váltani szerettem volna a mobilomon számot, aminek az lett a következménye, hogy Esztike piff kiejtette a telefont a kezéből. Igen ám, de itt még nincs vége! Természetesen kapkodtam utána, ahogy kell és nem az utat néztem ott meg belógott egy ág. Na persze jól megijedtem és piff! Elestem. Évi hátrafordult és mondja, hogy mi van már? És már nevettünk is. Természetesen olyan szépen tudtam elesni, hogy a bicóra nagyon figyeltem, hogy nem lett semmi baja. Nekem persze lilafoltos a lábam, de majd ELMÚÚÚLIK! :)

Egy esés előtti kép:

Vezettem már kocsit is, igaz 20 métert sem mentem vele,mert csak leparkoltam, de óriási örömet okozott nekem! :)

Mostanság két szülinapost is ünnepeltünk. Mindkettő leányzót megleptük. Itt megjegyezném csak az egyiknél volt estébe hajló buli is. És hozzá tenném, hogy anyu jó lett volna az a pálinka, amit nem vámolsz le :)

Legyetek jók!

Puszilok mindenkit! ;)

Sziasztok kis csimoták!

Ismét jó ideje nem jelentkeztem, de hát erre mondják, hogy ami késik nem múlik? :)

Utolsó bejegyzésem óta elég sok minden történt velem.

Szombaton BL döntőt néztünk Ádámmal. Amikor egy gól volt még csak belőve, én nagy lazán előadtam magam, hogy nem lesz már itt több gól. Fogadtunk. Vesztemre :) A tét a következő volt: ha én nyerek süt nekem Sacher tortát, ha ő nyer cigánypecsenyét kell csinálnom. Ki lehet logikázni, hogy mi lett a menü :)

Azon a vasárnapon elmentünk Évi kollégájához, Endréhez macaront sütni.Nagyon ért a kis sütemények elkészítéséhez, így vettünk tőle egy kis leckét :) Amit elkészítettünk pedig nem volt más mint kakaó tésztás (igen, ó-val :)) fehércsokis-kávé krémmel töltött kis csoda. Itt megjegyezném, hogy életemben először ittam jó kis házi pálinkát (igen, magyar létemre, csak most ittam először). Nem fog a kedvenceim közé tartozni, de hát az élet nem kívánságműsor :)

 Hétfőn, pedig elkészítettem a remek cigánypecsenyét. Csakhogy! Itt olyat nem ismernek, hogy jó házi szalonna, vagy csak szimplán szalonna...Csak azt ismerik, hogy bacon. (szóval itt ismét bővült a kívánság listám. Ha valaki meg szeretne lepni egy kis szeretet csomaggal...Na,de célozgatásoknak vége :) )

Mivel hétfőn bank holiday volt, ergo nem kellett mennem dolgozni, így csináltam mellé deszertet is (igen-igen, a képen megcsócsáltam azt a "pici" szeletet)

A hét többi napja munkával telt. Egészen péntekig! Ugyanis Évi mondta, hogy az ő munkatársaival meló után, azaz 6-tól összeülnek és iszogatnak. Mondta, hogy menjek én is, így legalább gyakorolom a nyelvet. A nemes cél érdekében, hogy lazábban menjen a kezdeményezés/beszélgetés, lecsúszott még egy kis pálinka :) És büszkék lehettek rám, csacsogtam!

Másnap Évi isteni húslevest készített paprikás krumplival :)

Ja igen! Voltunk futni is! Vettem cipellőt, szép rózsaszínűt. Van egy csodás tó, amit körbe lehet futni, nem nagy, de nekem egyszer sikerült megtennem azt a huncut kört. Juhéééé :) Majd lesz ez még több is ;)

Elengedhetetlen vasárnapi reggeli itt sem hiányozhat:

És végül, vasárnap csináltam egy kis édességet:

Csók a családnak!!! :*

Ma van a kint létem 15,. napja. Huhuuuuu! :)

Elég sok minden történt velem, amióta kint vagyok. El is voltam tűnve. Így ezért elnézést kérek mindenkitől! :)

Az álláskeresés folyamatban van. Voltam ügynökségeknél regisztrálni. Az egyiknél, amikor beregisztráltam (csütörtökön), már mondták, hogy állandó dolgozót keresnek egy gyárban, így megkértek menjek vissza másnap és megmutatják a helyet. Így is történt. Nem nagy munkáról volt szó, és nagyon monoton lett volna. De munka lett volna. Igen ám, de most jön a csavar! Ugyanez a cég telefonált fél hatkor ugyanezen a napon. Vasárnapra a SP Groupnál egy egy napos munka van. Természetesen el is vállaltam. Nagyon pörgős 10 órás munka volt. Hál istennek :)
Hétfőn nem tudtam még bemenni dolgozni, mert mennünk kellett 14:30-kor Birminghambe National Isrance Numbert intézni(itteni biztosítás). Így keddre vártak sok szeretettel. El is mentem reggel 6-ra, dolgoztam egy órát, amikor odajött hozzám a csoportvezető, hogy nem szólt neked senki? Pénteken írt az ügynökségnek, hogy nem kellenek az új dolgozók. Így menjek haza. Oké, hurrá! (mellesleg megjegyzem, hogy olyan hírek terjengtek, hogy ez az autóalkatrész gyár elég rák keltő dolgokkal foglalkozik, így nem is bánom, hogy így alakultam a dolgok).

Gondoltam, hogy mindennek meg van az oka. Nem is voltam szomorú, majd rendeződik minden szépen. Úgyhogy hazamentem és pihentem kicsit.

Aznap dél körül hívott a másik ügynökség, hogy menjek be 14:00-ra a Wild Springsbe dolgozni. Három napos munkáról lenne szó. Tádá! Kezd is megoldódni itt minden :) Mondtam nekik, hogy megyek szívesen, de nem ismerem a céget és nem tudok, hogy eljutni oda ebből kifolyólag. Mike (aki tartja velem a kapcsolatot ennél a munkaközvetítő cégnél) elvitt a munkahelyre. Ez is kocsikkal foglalkozik, méghozzá az üléseknek a vázát csinálja. Nekem az a feladatom,különböző alkatrészeknek le kell ellenőriznem, hogy megfelelő méretűek-e vagy sem. Ergo ülős munka. Nagyon tetszik amúgy, attól függetlenül, hogy ez is kicsit monoton :)
Képzeljétek! A csütörtökből péntek lett, a péntekből jövőhétvége, így most addig biztos ott fogok dolgozni. így jöhet még egy Huhuuu :)

Hétfő, Birmingham: Reggel keltünk időben és bementünk várost nézni. Nagyon szép városról van szó. Néhány képben:

Első munkanapom után, amikor hazaértem a többiek éppen grilleztek, Évi meg gyrossal várt. Befaltam mindet :)

Mostanában nagyon oda figyelek az étkezésemre és arra, hogy ne egyek semmi olyan ételt, amiben kicsi laktóz is előfordulhat (büszke lehetsz rám anyu! :) ) Azt vettem észre, hogy nagyobb is lett az étvágyam (le is kopogtam gyorsan). Hurrá :)))
Ilyesmi reggeliket készítek magamnak (csakhogy lássátok, nem kamuzok):

 Na mára ennyit belőlem!

Csók a családnak! :-*

A buszmegállóba menet ilyen kis ösvényen keresztül kell menni. Csodálatos :)

Ezen kívül nem sok dolgom van,de általában az egész délelőttöm elmegy az ügyintézéssel. A délutánokat pedig  főzőcskézéssel/tanulással/olvasással töltöm.

Óriási izgalommal teltek el az utolsó napok :) Fogalmazzunk úgy, hogy volt egy-két stressz levezető "beszélgetés", sírás, nevetés, jégesővel megspékelt csodálatos túrázás(Itt nincs irónia, kérem szépen! :) ), azaz minden jó, amit el tudtok képzelni :)

Egyúttal meg is köszönném mindenkinek, akik az utolsó napjaimat valamilyen módon megszépítették :) 

Túléltem a felszállásnál az ülésbe passzírozódástól kezdve a 40 Mi Atyánkon át a szintén ugyanennyi szám körüli Szűz Mária imamondáson keresztül, a zökkenőmentes leszállásig mindent. Azaz simaliba volt a repülés :) (csak nem az utastársaimnak! És itt külön megköszönném a segítséget a mellettem üllő néninek:) )

Volt egy kis kavarodás a nagy poggyászommal de 20 percen belül sikerült azt is megoldanom.

A repülőtéren várakoznom kellett még 1,5 órát, hogy fel tudjak szállni a buszomra.

Természetesen, amikor kimentem a buszmegállóba rossz sorba álltam be várakozni. Ekkor gyanítottam már, hogy valami nem stimmel, de hála drága Évinek, megnéztem a saját kezével kreált térképet és rájöttem a huncutságra. A buszsofőrnek mondtam, hogy Birmingham airport-ig szeretnék menni és szépen megkértem, hogy szóljon nekem, ha ott vagyunk, mert nem vagyok jártas erre és nem tudom, hogy néz ki. (Egy kis iróniát láttam az arcán, hogy egy repteret nem tudok felismerni. Jogosnak találtam :) ). És ugye szintén hoztam a formám, a sofőr az utolsó előtti megállónál szépen felállt megköszönte, hogy vele utaztunk és elment...
A másik sofőr viszont jelzett nekem, hogy hol vagyunk, és még a csomagomat is kivette a buszból :)
Ekkor már Éviék vártak engem a buszmegállóban és nagy örömök közepette elindultunk, hogy még tegyünk egy röpke fél órás utat.

A "kis" város még nekem elég labirintusosnak tűnik, az egész egy nagy erdő közepén van és kis kupacokban vannak a házak. Minden ház szinte egyforma, így az eltévedés esélye nálam 98%-os :)

Az időjárásról nem igazán tennék említést, valószínűleg mindenkinek van róla sejtése. Úgy gondoltam beruházok egy esernyőre. Nem volt rossz gondoltat :)