Boldog Új Évet kívánok az én drága kis Csimotáimnak!!! :*
Millió mesélnivalóm van Nektek!
Nos...Kezdjük a munkahelyi történettel. Nagy változások nem történtek. Ugyanannál a cégnél dolgozom, mint eddig, ugyanabban a munkakörben. A munkatársaim kezdenek egyre jobban befogadni (itt értem az angolokat, mert ahogy tapasztaltam ők kicsit távolságtartóbbak, mint a többiek).
Nagy örömömre jött egy magyar leányzó dolgozni (igaz még nem hallottam ilyen keresztnevet előtte, így elsőnek nem is tudtam, hogy magyar: Blandina), és még ennek tetejében jó fej is. Így elég gyorsan összebarátkoztunk. Hála neki, csak úgy repül az idő munka közben :)
A szilveszter örömére tegnap koccintottunk is. Természetes készítettünk róla képet is:
Itt el kell, hogy áruljam, hogy jelentkeztem a cégnél egy másik munkakörre, ahol irodában kellett volna dolgozni. Sajnos nem kerültem be, de nem adjuk fel olyan könnyen. Így a következő álláshirdetésnél megint ott leszek a jelentkezők között!
Viszont a cégnek van egy cicája:
Mi is legyen a következő téma? hmmm... Legyen a Római négy napos kiruccanásunk.
Bezony! Voltam Rómában. Évi 25. születésnapját ünnepeltük ott (Évi, Roxi, Ádám és én). Ha egy szóval kellene jellemezni a kirándulást nem lehetne más, csak az, hogy csodás. Igaz én voltam már ott egyszer, de az élmény ugyanolyan volt, mint első alkalommal. Azok a csodás épületek!
Nos, elsősorban a repüléssel kell kezdenem. Aki ismer tudja, hogy ilyenkor milyen is vagyok :) Na van egy hírem, nem haltam bele most sem! :) :) Ez köszönhető a drága barátnőmnek, Roxinak is. Nem egymás mellé szólt a jegyünk viszont, aki mellé beült volna átadta nekem a helyét, így egymás mellett tudtunk ülni. Egész repülőúton beszélt hozzám (kivéve, amikor látta, hogy jól leszek, akkor mindketten olvastunk). ÉS támadt egy kiváló ötlete, hogy tudom a legjobban átvészelni az utat:
Ezek után egy csodás apartmanba mentünk. A helyről és a tulajról azt kell tudni, hogy korunkbeli srácról van szó. Évinek volt ismerőse, az apartmanban meg mi voltunk a másodikok.
Itt el kell mesélnem nektek egy igen viccesre sikeredett esetet. A második nap a hosszú túra után hazaértünk és mindenki egy jó kis zuhanyra vágyott. Persze mindenki jó sok folyadékot ivott, mert nagyon meleg volt. Így, amikor visszatértünk, mindenki támadta a WC-t. Igen ám! De a WC felmondta a szolgáltatást, igazából nem a toalett, hanem az egész vízvezetékrendszer. De ezt mi még akkor nenm tudtuk. Rájöttünk arra is, hogy nem tudunk zuhanyozni sem, mert a víz nem megy le. Így Évi, Roxi meg én elindultunk WC pumpát keresni este fél 11-kor. Persze egy boltot sem találtunk. Én láttam messziről két srácot sétálni pont felénk, vettem a bátorságot és odamentem hozzájuk (nem, nem kérdeztem meg, hogy van-e WC pumpájuk), leszólítottam őket és kérdeztem, nem-e tudnak valahol egy éjjel nappali boltot. Mondták milyen típusú kellene, és jött Évi, mert kellene egy WC pumpa. A két srácnak az arcáról teljesen lefagyott a mosoly az arcukról úgy ledöbbentek. Persze gyorsan vissza is tért. Természetesen nem volt sehol éjjel-nappali bolt. (Még ilyet! Rómában nem találni ilyet?!). Igen ám, de ezzel nincs vége! Mentünk vissza a szállásra és az udvart több emeletes ház vette körül. Évi elment felfedező útra, közben jött másik két srác. Megállítottuk őket, ott már nem cicóztunk rátértünk a lényegre. Természetesen nem értették mi az, amit szerettünk volna. Évi elkezdte mutogatni, hogy mi az (de inkább ne tette volna :D ), Roxi mutatta meg telefonon, hogy mire gondoltunk. És láss csodát! volt nekik. Oda is adták. Ajándékba. Örökre :D
Persze nem segített semmit. Másnap jött a szerelő egészen délig (ha jól emlékszem), azt csinálta.
Első nap a Vatikán és környékét jártuk be. Második nap a WC incidens miatt későn kezdtük a napot így csak sétáltunk a környéken, harmadik nap mentünk a Colosseumba.
De itt inkább a képek beszéljenek:
Lampiont is eregettünk. Kétszer is, mert Évi meglepett minket eggyel, viszont mi meg az Évit szerettük volna meglepni vele:
És ne feledkezzünk meg a hízókúrámról sem! Itt megjegyezhetem, hogy elmondhatom magamról, hogy ettem a Colosseumban ( a kép csak ezért kerülhetett fel ide, nem a fejem miatt):
Sajnos ott nem tudtam meglepni Évit egy szép tortával, de két hétre rá sikerült összehozni egy igazi remeket (nem azért az mert én csináltam, hanem, mert isteni íze van). A fehércsokoládés-áfonyás torta (afonya lekvárt is én készítettem bele, két napig tartott elkészíteni):
Hazafelé már nagyon bátornak kellett lennem a repülőn, mert a többiektől külön kellett utaznom, egy olyan párral, akik csak olaszul tudtak beszélni (igen próbálkoztam velük trécselni). meglepő módon jól viseltem a dolgot, sőt! Ablaknál ültem és végig néztem a repülést:
Ha már feljött a hízókúrám, pár étel képével bizonyítanám, hogy igen, szoktam enni:
És mostanában itt sincs olyan enyhe idő, mint gondolnátok. Sőt! Tegnap reggel fagyott is! (munkába menet készültek a képek):
És a Jézuska is járt nálam! Erika barátnőmtől például egy óriási plüss mackót kaptam,mert látta, hogy ölelgettem a boltban, hogy milyen jó puha:
Mivel a többiekkel megbeszéltük, hogy nem lesz ajándékozás, nem nagyon készültem, de azért volt egy sejtésem, hogy nem lesz betartva az ígéret, így macaront készítettem mindenkinek (ismét Endre segítségével), meg egy jó öreg Whiskyt kaptak:
A kis dinkák voltak és vásárlási utalványt adtak nekem :)
Na és most következzék a legcsodálatosabb hír!
A kicsi szívem hazahúz a szeretteimhez, így nyolc hónapos távollét után, január 14-étől ismét Magyarországon leszek!!! Röpke két és fél hétre látogatok haza.
Végül következzen egy igazán fogós kérdés, ami mindig is ott motoszkált mindenki fejében:
Szeretlek titeket!
Eszter
