Sziasztok kis csimoták!
Azt hiszem, van már mit mesélnem nektek :)
Igazából annyi minden van, hogy nem is tudom, hogy hol kezdjem…
Képzeljétek el, hogy 9-én 5 hónapos leszek itt kint! Hihetetlen hogy repül az idő!!!
Most arról fogok elsősorban beszélni, hogy miért is jöttem ki. Szükségem volt rá. Miért? Szerelmi bánat? Nem! Vagyis lehet egy kicsit az is benne volt a dologban, de ez az utolsó között van a listán. Inkább ezekért jöttem ki:
- önbizalom növelés (mert, aki ismer, az tudja, hogy az mindig a béka popsija alatt található)
- tapasztalatot szerezni
- megtalálni azt az utat, hogy elfogadjam magam
- és persze nem utolsó sorban nyelvet tanulni.
Hogy sikerült eddig ezt megvalósítani?
Önbizalom növelésnél van, amikor sikerrel járok, és persze vannak rossz napjaim – mint minden embernek -, amikor úgy érzem, ezt sosem fogom megvalósítani, de ekkor mindig „jön” a távoli messzeségből egy kedves barát és biztat, hogy meg tudom csinálni és másnap újult erővel folytatom. És itt kell hozzáfűznöm a saját magam elfogadása pontot is, mert ahhoz, hogy az önbizalmam is nagyobb legyen természetesen ezt is meg kell valósítanom. Hellyel-közzel, de ez is működik. A hízókúra miatt, mert, ha ott látom a sikereket, akkor már szebbnek látom magam, ami ugye sosem árt :) (itt el is árulnám, hogy végre sikerült vissza szereznem a régi versenysúlyom – ovációt kérek mindenkitől! De még jöhetne fel vagy 5-6 plusz kiló. Higgyétek el ez is olyan nehéz, mint másoknak a fogyókúra! Sőt! Lehet nehezebb!)
ÉS a másik pozitív dolog, hogy türelmesebb vagyok az emberekkel, ami nálam eddig nem nagyon volt erény :)
Nyelvtanulásról, pedig annyit tudok mondani, hogy hétköznapokban az újabb munkahelyi változások miatt (igen, megint vannak ott is fejlemények) most már élesben hétköznapi emberekkel is mindennapos beszélő viszonyban állok. Valamint bejelentkezem egy angol nyelvsuliba, ahol minden kedden okosságokkal tömik a fejem.
Itt következik az első külföldi diákigazolványom (igen, most lehet büszkének lenni!):
És most következik a tapasztalatszerzés!
Itt miről is lesz szó? Hát az angolokról!
Elég furcsa szokásaik vannak. Itt kiemelném azt, hogy ők nem úgy köszönnek, hogy „Szia!”, hanem úgy, hogy „Hogy vagy?”. Első pár alkalommal be is ugrottam nekik. Viszont rájöttem, hogy akármit mondok az lesz a válasz, hogy „jó,jó!”, vagy „Helyes!”, mert igazából a válaszra már nem kíváncsiak. Ezt honnan tudom? Onnan, hogy volt olyan angol ember, aki így köszönt és én azt mondtam, hogy nem vagyok jól és azt válaszolta, hogy „Helyes-helyes!” De már kifejlesztettem, hogy erre úgy a legérdemesebb válaszolni, hogy „Jól, és te?” És így le vannak tudva. Megy mindenki szépen a dolgára.
A másik furcsa szokás, hogy itt hiába ingyenes a fogamzásgátló, itt divat, ha potyogtathatják már 14-15 évesen a gyerekeket. Bizony! Egynél nem állnak meg! Úgyhogy itt én már korosnak számítok és, amikor angol srácok leszólítanak és beszélgetünk, egy idő után mindig felteszik a "Házas vagy? Nem? Akkor elvált kérdést" (mert ez a másik hobbijuk) és persze folytatják a „Hány gyereked van?" kérdéssel. És hihetetlen az egészben, hogy ki vannak akadva, hogy az a válaszom, hogy nem vagyok férjnél, nem vagyok elvált és gyerekem sincs! Úgyhogy itt csínján kell bánni az angolokkal!
És itt van még egy tapasztalat: az angolok lusták! A gyárban, ha látsz valakit, aki nem dolgozik, abban biztos lehetsz, hogy angol (vagy lengyel, de ők más tészta…).
Ezen kívül – lehet rossz angolokkal ismerkedtem meg, és lehet nem a gyárban és a szórakozóhelyen szerzett tapasztalatok után kellene leszűrnöm ezt a dolgot – nagyon- nagyon buták. Erre itt egy példa: van egy angol lány, aki azt hiszi, hogy ő mindenki felett áll, de amikor nem tudja, hogy ki az az Agatha Christie (náluk ráadásul az iskolában kötelező tanulmány), az mindent elárul…
A következő, nem hittem a szememnek, de itt annyi patkány és mókus van, mint Egerben galambok. És persze ne feledkezzünk meg a rókákról sem! Azok is nagyon huncutul elő-elő bukkannak! A giga nagy méretű pókokról nem is beszélve! (Igen! pókgyilkos vagyok :( Igaz ezt a példányt nem én öltem meg)
Na és most következik a munkahelyi téma! Hétfőn drágalátos Jeff uraság bejelentette, hogy azt a munkát, amit végzek, lassan befejezem és nem lesz több munkám, mivel ideiglenesen vagyok ide felvéve. Hát nem ujjongtam a hír hallatán! Ekkor ez a kép ugrott be elsőre:
De! Jött a következő mondata, hogy picking-packingre megpróbálhatjuk megnézni, hogy átvesznek-e. Hál istennek átvettek! Itt az a dolgom, hogy a gépről ki kell nyomtatnom a megrendelések közül egy listát, az alapján begyűjtenem az ékszereket leadnom ellenőrzésre, majd amikor ezzel végeztem le kell mennem a csomagoló részre és ott ezeket az átellenőrzött cuccokat be kell csomagolnom. A begyűjtős része nem valami izgalmas, igaz a másik sem, de ott legalább négyen állunk egymás mellett (egy lengyel srác és két angol srác) és beszélgetünk. Már két nap alatt nagy haverok lettünk ám!
Képzeljétek! Voltam a lengyel boltban és vannak magyar termékek is! Tiszta boldogsággal töltött el ez a tudat és, amikor megtaláltam a magyar sertésmájkrémet, az már szavakkal le sem írható!
Mert a sertésmájkrém isten áldása, mint a kukoricagombóc!
A Morrisonsban (olyan, mint a Tesco) is nagy felfedezést találtunk Évivel a kolbászoknál (az arcomra írt boldogság szerintem mindent elárul):
Voltunk Birminghamben Fusion Fesztiválon is, ahol Pitbull lépett fel és persze millió kép készült, de Évi kérésére róla nem teszek fel képet, és mivel szinte mindegyik képen rajta van, így csak ezt tudom felmutatni nektek (itt megjegyzem, hogy az angolok nincsenek tisztában a fesztivál fogalmával és náluk ez úgy zajlik, hogy állnak egy helyben és nézik a koncertet, de mi megmutattuk, hogy is kell ezt csinálni! ;) ):
Úgy gondoltam kicsit otthonosabbá teszem a kis konyhánkat, így "beszereztem" az egyik kedvenc virágomból, hogy ha bemegyünk oda is jó kedvünk legyen!
Persze beszélhetnék arról, hogy akadt itt pár konfliktus, de hát erre szokták mondani, hogy még a legjobb családokban is előfordul. Meg hát hamar el is felejtjük, hogy volt ilyen.
Mivel már felhoztam a hízókúrámat, pár kép az elfogyasztott kajákból, hogy bizonyítsam, nem kamu az egész:
És ne feledjétek! Eszti mindig rajtatok tartja a szemét!
Csók a családnak!
